Hírek

Egy árhullám margójára

Májusban és június első napjaiban tipikus zöldár tanúi lehettünk a Tiszán.  A hóban tárolt téli csapadék már rég elolvadt a vízgyűjtő területeken, amikor az egyébként rendkívül száraz tavaszt frontokkal tarkított monszun jellegű esős időszak követett.   

A május elején beköszöntő csapadék először lassan emelte a folyó vízszintjét, majd a mellékfolyók áradásának eredményeként a Tiszán is elindult az árhullám. A fokokon már május elején kilépett a víz, amely először a hullámtéri holt medrekben jelent meg, majd onnan a laposokat töltötte fel. A május második felében intenzívvé váló árhullám átlépett az alacsonyabb fekvésű part éleken is és immár közvetlenül a hullámtérre ömlött.

Június első napjaiban a víz szintje Szegednél elérte az 560 cm-t, amely már elöntötte az alsó rakpartot, majd tovább emelkedve meghaladta a 600 cm és a június 9-i tetőzés során épp csak alatta maradt az elsőfokú árvízvédelmi készültséget jelentő 650 cm-nek.

 

Az árhullám levonulásának üteme

A tetőzés időszakában a csapadék zóna elvonultával utánpótlás nem érkezett, így a vízszint június 10 után először lassan majd egyre gyorsuló intenzitással apadt, ezzel megindult a hullámtér vizének fokokon keresztüli visszaáramlása.

A folyó halállományát mind mennyiségi, mind minőségi szempontból alapvetően határozzák meg a levonuló árhullámok. A halak szaporodása, az ivadék túlélése, növekedése szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy mikor következik be a hullámtér elöntése, azt milyen hőmérsékleti viszonyok kísérik, az árhullám milyen hosszan tart és nem utolsó sorban milyen intenzitással történik az apadás.

 Az elmúlt évek során hosszú ideig nélkülözött árhullám az idén az őshonos pontyfélék szaporodásának időszakában, tehát optimális időpontban öntötte el az árteret. Az árhullámot elindító esős periódus intenzív melegedéssel is párosult.  A gátak gyepszőnyege napok alatt dúsult és növekedett, de az ártér teljes területén meghatványozódott a zöld tömeg. Mire a víz az ártérre jutott, óriási zöld biomasszát borított el.  Az ívást a gátlábak frissen elöntött kaszálóin szinte mindenütt megfigyelhettük. A Tisza halai hatalmas ikratömeget produkáltak, a gátak mentén a récék napokig ikrát lakmározhattak.

A vízlepel viszonylag sekély fedést adott az ártérnek, de épp eleget ahhoz, hogy a lágyszárú növényzet élettevékenységét megakassza, és néhány napon belül befojtsa azt.

Az elöntött hullámtér

Időközben az intenzíven melegedő sekély vízben az ikrákból halivadékok milliárdjai keltek ki és a robbanásszerűen szaporodó mikroszkopikus plankton lényekből táplálkozva gyors növekedésnek indultak. A melegedő víz mindaddig friss és egészséges tudott maradt, amíg az árhullám emelkedőben volt, hiszen a Tisza folyamatosan gondoskodott a friss víz utánpótlásáról. Az árhullám azonban gyorsan tetőzött, ezzel megszűnt a friss víz kiáramlása, ugyanakkor nagyjából ezzel egy időben megkezdődött az elöntött ártéri vegetáció víz alatti rothadása.

A tetőzés után az ártérben a vízáramlás iránya megfordult és az apadó folyóba a fokok megkezdték a kint rekedt víz visszavezetését.  Az áradás során a hullámtérbe táplálkozni, szaporodni kivándorolt és az ott született halaknak egy idő után már csak ez az egy lehetőségük marad a visszatérésre, melyet a vízszint csökkenése és a vízáramlás iránya koordinál. Amint az apadás megkezdődött és megszűnt az ártér friss víz utánpótlása, a kiöntések tovább melegedtek, az elöntött lágyszárú növényzet rothadása felélte a vízben oldott oxigént és a felszabaduló bomlástermékek mérgezik a vízteret. Összességében az egész hullámtérben drasztikus vízminőség romlás következik be. Az apró táplálék szervezetek száma lecsökken, így a romló vízkémiai folyamatok mellett még táplálékhiány is kialakult. A halak számára mindezek összessége igen komoly ösztönző erőt jelent a folyóba való visszatérésre.

Ahogyan a víz és vele együtt a halak is lassan és csak bizonyos útvonalakat követve képes elhagyni a folyót és bejárni az árteret, úgy a visszaút is ugyanazon a nyomvonalon történik, és ugyanúgy időt vesz igénybe, miközben folyamatosan fogy az élettér és romlék a túlélés esélye. Számtalan esetben a meteorológiai tényezők is súlyosbítják a helyzetet, mert egy zivatar előtti légnyomás esés pillanatok alatt képes nulláznia a sekély vízterek oxigén szintjét.

Különösen problémás a halak visszajutása ott, ahol a földrajzi adottságok miatt hatalmas és viszonylagosan lapos fekvésű és erőteljesen benőtt hullámtéri területről csak egyetlen átereszen keresztül lehet azt megtenni. Ilyen a többek között a Tisza bal partján Hódmezővásárhely magasságában a régi gabonarakodó kövesútja alatti áteresz, amely csaknem 800 ha kierjedésű ártér vizeinek visszavezetésére hívatott. Az itt átzúgó víztömeg mintegy másfél kilométerrel délre a Lúdvári foknál tér vissza a folyóba.  Az említett áteresz és fok gyakran a folyó tetőzését követően még további egy hónapon keresztül él, eleinte zúdítva később csak csorgatva a kinnrekedt vizet és vele a halakat.


Az árhullám lecsengésével természetes folyamat velejárójaként kell tudomásul vennünk, hogy az összes halfogyasztó élőlény, közöttük védett és fokozottan védett madarak jelentős vámot szednek, ugyanakkor az ártéri vízterek romló életkörülményei, a visszaút viszontagságai is komoly veszteséget okoznak az ártéren rekedt halállományból, azonban a visszajutó halak tömege megfelelő utánpótlást biztosít a Tisza számára. A most visszaömlő ivadéktömeg messze meghaladja a folyó eltartó képességét, hiszen a frissen elöntött hullámtérhez képest a mederébe visszatérő Tiszában relatív táplálék ínség van. Mire a folyó beáll nyári vízszintjére, az élővízbe került ivadék a rendelkezésére álló táplálékbázis által optimális szintre szelektálva benépesíti az életteret. Közben lassan a fokok is elapadnak és miután megszűnt az ártéren rekedt hal folyóba jutásának esélye, megkezdődhet azon kellő víztömeget és megfelelő vízminőséget megőrzött vízterek felkutatása, ahol költséghatékonyan, az észszerűség határain belül jelentősebb halmennyiség begyűjthető és biztonsággal áttelepíthető a folyóba vagy holtágaiba.

 

Helyszíni szemle az árhullámot követően

 

 

 

 

HECSMSZ

 

 

 

MOHOSZ tagszervezete
 
Magyar Országos Horgász Szövetség

Magyar Horgász  

 
MAGYAR HORGÁSZKÁRTYA

 

SZOLUNÁRIS NAPTÁR

ORSZÁGOS VÍZJELZŐ SZOLGÁLAT

ORSZÁGOS METEOROLÓGIAI SZOLGÁLAT

SZÁK állami jegy forgalmazás

  

 

Maty-ér

 Atka holtág

 













  
© 2017. Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetsége

Keresés