Hírek

Közép-Európa legsúlyosabb vízszennyezése történt 18 éve...

18 évvel ezelőtt január 30.-a éjszaka, mintegy 25 méteres szakaszon átszakadt a nagybányai Aurul cég aranybányájának zagytározó gátja, ezzel közel 100 ezer köbméter cianiddal és nehézfémmel szennyezett víz jutott a Lápos folyóba, majd a Szamoson keresztül a Tiszába.

A 2000. február 1-12. között levonuló  - cianiddal és nehézfémekkel terhelt - árhullám következtében becslések szerint közel 1200 tonna hal pusztult el, soha nem látott ökológiai katasztrófát okozva a Tisza folyón.

Az Országgyűlés 2000-ben a tiszai cianid katasztrófa mementójaként február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította, hogy felhívja ezzel a figyelmet az élővilág sérülékenységére és egyben a Tisza folyó hazai jelentőségére, ökológiai értékeire.

A szennyezés következtében jelenlévő méreg anyagok főleg a Szamos és a Tisza összefolyásánál mutatkozott nagy mértékben, azonban a méreganyagok koncentrációja Vásárosnaménynál is 135-szörösen meghaladta a normál határértékeket.

 

Nagybánya 2000. január


Cselekedni kellett, így a vízügyi szakemberek vizsgálati pontokat létesítettek a folyó mentén, hogy a szennyező anyagok koncentrációját folyamatosan megfigyelés alatt tartsák. A vízkészlet szennyezése több ezer ember (Szolnok, Tószeg, Zagyvarékas, Szászberek, Újszász, Rákóczifalva és Rákócziújfalu lakossága) ivóvíz ellátását érintette, azonnal kellett a védelmet szolgáló stratégia kidolgozása. Amely a szennyező anyagok higítására, koncentrációjának minél nagyobb mértékű csökkentésére fókuszált.

A cselekvési terv kulcsfontosságú eleme a Kiskörei-Vízlépcső rendkívüli üzemrendjének kidolgozása volt annak érdekében, hogy a cianidos vizet a Tisza-tavon belül a folyómederben tartsák, majd a tározó medencéiből származó tiszta vízzel felhígítsák. Február 6-án a Tisza-tó vízszintje a szokásos téli 610 centiméterről elérte a 700 centimétert, így plusz 55 millió köbméternyi, jó minőségű vizet sikerült betározni. Ezt követően a Tisza-tó belső víztereinek védelme érdekében lezárták az öblítő csatornák szabályozó műtárgyait. 

Lápos folyó, 2000. február 1.

Február 7-én megjelent a szennyező hullám Tiszabábolnánál, ettől kezdve azonban a folyóból már nem juthatott víz a tározó belső medencéibe. Még ezen a napon megkezdődött a tározó gyors leürítése, óránként 1-2 centiméteres ütemben. A vízlépcső rendkívüli üzemrendje lehetővé tette a megnövelt felszínesést, így a nagyobb vízsebesség biztosítását, tulajdonképpen árhullámot indított el. Ennek köszönhetően - a víztározó medencéiből visszaáramló - mintegy 25 millió köbméternyi tiszta vízzel sikerült felhígítani a szennyezést.

A vízlépcsőnél egyrészt a zsilipkapuk felett és alatt, illetve a turbinákon keresztül távozott az ily módon levegőztetett víz, miközben félóránként vizsgálták a cianid koncentrációját.

Kiskörei duzzasztómű

A vízügyi beavatkozások révén a szennyezéstől érintetlen maradt 13 holtág (112,2 km), és a Tisza-tó vízfelületének 93 százaléka (96,7 négyzekilométer). Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy a Kiskörén elindított mesterséges árhullám nem okozott gondot a folyó alsó szakaszán, azaz a cianidos víz nem öntötte el a hullámtereket. A precíz vízkormányzás eredményeként a toxikus anyagok Tiszafürednél mért 5,2 milligramm/literes koncentrációja Kiskörénél 3,8-ra csökkent, Szolnoknál pedig „csak” 8 órán haladta meg a kritikus 2 milligramm/liter értéket. 


A cianid katasztrófa után számos felmérés és vizsgálat történt a tiszai élővilág károsodását majd a katasztrófát követő rehabilitációját illetően. A Halászati Kutatóintézet munkatársai (Györe Károly, Józsa Vilmos, Specziár András, Turcsányi Béla) által 2000-2009 között végzett felméréseik során főként a folyó halfaunájának fajösszetételében történt változásokat próbálták nyomonkövetni, illetve vizsgálták a Szamos és Tisza folyók romániai eredetű cianid-szennyezése kapcsán a halállomány változását is.

A fajösszetételben történt változások, a mintázások során fogott halfajok mennyiségi mutatói és fajok közötti számarányok alapján úgy összegezhetők, hogy főképp a csuka (Esox lucius), a dévérkeszeg (Abramis brama), a bodorka (Rutilus rutilus), a küsz (Alburnus alburnus), a törpeharcsa (Ictalurus sp.) és az ezüstkárász (Carassius auratus) populáció jelenléte volt kimutatható, a csuka, az ezüstkárász és a törpeharcsa biomassza dominanciája mellett.

Ezüstkárász - Carassius auratus gibelio

A csuka a kedvező 2000-2001. évi ívási viszonyok és a telepítések eredményeként a nyílt vízi ragadozó fajok között domináns fajjá vált. A korábban süllő által lakott élőhelyeket sikeresen elfoglalta. Ez problémát okozhat a süllő populáció eredményes rehabilitációjában. A dévérkeszeg populáción belül a tejesek vannak túlsúlyban, a populációban hiányoznak a fiatalabb korosztályba tartozó ikrások, mivel azok többsége az idősebb, 5-7 éves korosztályhoz tartozik.

Széles durbincs - Gymnocephalus baloni

Idegenhonos halfajok közül az ezüstkárász teljes mértékben akklimatizálódott a hazai környezeti viszonyokhoz. A törpeharcsa populáció vizsgálatából megállapítható, hogy a populációt többségében a fiatalabb, kis egyedtömegű példányok alkotják. A nagy egyedszám miatt ez a faj hátrányosan hat a többi halfaj ikrájának, fiatal ivadékának megmaradási mutatóira.

A halállomány változása kapcsán megállapítható, hogy a cianid szennyezéssel tönkretett halközösség fokozatosan regenerálódott, de ugyanakkor homogénné vált. Az eltérő vízjárás miatt a vizsgálati időszakban (2000-2007) a védett és gazdaságilag fontos halfajok esetében az ívási effektivitás jelentős mértékben csökkent. Ezeken a szakaszokon az invazív halfajok váltak dominánssá, mivel azok szaporodása kevésbé függ a vízjárástól.
A halász és horgászfogások tekintetében elmondható, hogy összehasonlítva az 1998-1999 és a 2000-2013-as adatsorokat az átlagos évi fogás 2013-ra elérte a a cianid előtti időszakot, de ebben nőtt az invazív fajok aránya. Az éves átlag fogásokon belül a halász fogások mintegy 5 %-os csökkenése mellett, majd 10 %-kal nőtt a horgász fogás. Ez a tendencia az invazív fajok arányának emelkedésének fog kedvezni.


1. Halász és horgász fogások összehasonlítása a szennyezés előtti (1998-1999) és utáni időszak (2000-2013) adatsor aialapján (Forrás: Halászati adattár)

Az összes halfogás az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, az a 2002. évi 350 tonnás csúcsértékről 2013-ra 100 tonna csökkenést jelezve 250 tonnára esett vissza (1. ábra).
Ennek okát a víz minőség javulása mellett a rendszeresen elmaradó ártéri kiöntések miatt miatt elégtelen természetes szaporulatban látjuk. A meder bevágódás, az ártér feltöltődése miatt egyre nagyobb árhullámok szükségesek azok elöntéséhez. Ezek pótlására a fok rendszerek részleges visszaállítása jelenthet megoldást.

 

A szennyezésről, annak körülményeiről szóló angol nyelvű videó: ITT MEGTEKINTHETŐ

(forrás: HAKI, internet)

HECSMSZ

 

 

MOHOSZ tagszervezete



 

Magyar Országos Horgász Szövetség

 

 Magyar Horgász

 

Maty-ér

 Atka holtág

 

Szolunáris naptár

Országos Vízjelző Szolgálat

Országos

Meteorológiai Szolgálat

 Széchenyi Kártya elfogadóhely

SZÁK állami jegy forgalmazás

 

Objektum koordináták: X: -, Y: -
Gyorskereső:
© 2017. Horgász Egyesületek Csongrád Megyei Szövetsége

Keresés